[ Pobierz całość w formacie PDF ]
harcoljak ez ellen a kérelem ellen, és fellebbezzek, ha kell, de rettenetesen
fontos tudnom, hogy mi a miniszterelnök álláspontja, önök kaptak már valamilyen
megerQsített nyilatkozatot tQlük?
Byer két munkatársára nézett, mintha próbálna ellenállni egy gúnyos
megjegyzésnek, aztán visszafordult Jayhez. - Már tudjuk, mi a kormány
álláspontja, Jay. Élethqen eljátsszák, hogy engedelmeskednek a nemzetközi
törvényeknek és gyakorlatnak. Hagyják, hogy a bíróságok úgy döntsenek: kiadják
Harris elnököt. Közben csendben tudatják a bírósággal, hogy számítanak arra,
hogy Harris fellebbezhessen, tudván, a fellebbezési tárgyalás jó, ha egy
örökkévalóság múlva sorra kerül. Ezután a britek ugyanazt fogják csinálni, mint
a Pinochet-ügyben: halogatnak, halogatnak, majd még egy kicsit halogatnak,
miközben óvatos és okos véleményeket mondanak, a háttérben elsimítgatják a
diplomáciai problémákat és fellengzQs kijelentéseket tesznek a törvényrQl és a
szerzQdéssel járó felelQsségrQl. Más szavakkal, egy nagyon hosszú folyamat
kezdQdik majd el, amelynek a végén Harris elnököt visszaengedik az Egyesült
Államokba. Egyikünknek sincs semmi oka fölöslegesen nyugtalankodni.
- Az angol miniszterelnök szavát adta, hogy ez fog történni, miniszter úr?
- Nézze, diplomáciai ügyekben...
- Nem, a fenébe is! - vágott közbe Jay. - Mint Harris elnök ügyvédje, egy
egyenes kérdést tettem fel, aminek nagyon komoly jogi jelentQsége van.
Tisztelettel kérdezem, miniszter úr, személyesen biztosította róla az angol
miniszterelnök, hogy az imént felvázolt forgatókönyv száz százalék?
Byer hátradQlt és mérgesen fújtatott. - Ez nem így mqködik, Jay!
- Akkor itt komoly bajok lesznek.
- Nem lesz itt semmi baj, ahogy én látom.
- ElQször is, miniszter úr, nem hagyom, hogy ön és a többi jelenlevQ
félresöpörjön az útból, államvezetés ide vagy oda. Természetesen meghajolok a
felsQbb hivatal, az önök tudása és támogatása elQtt, ezzel szeretnék is élni, de
most egy igen fontos döntést kell hoznom, hogy segítsek John Harrisnek:
folytassa az utat az Egyesült Királyság felé, vagy menjen máshova?
- Ez nagy butaság volna... - kezdte Byer.
- Mi volna butaság? Máshová menni vagy idejönni?
- Máshová menni, mint az Egyesült Államok, amit viszont ez a gép nem tud
megtenni. Jay, Harris nem találhatna ennél barátságosabb helyet. És nem
szándékozunk, az ön szavaival élve, félresöpörni önt. Csak egyszerqen több
képzett emberünk van, hogy segítsünk. Ezt tartsa szem elQtt. Ahogy Alex
McLaughlin mondta, nem lehetünk Harris elsQrendq tanácsadói, de a háttérbQl
végül is mi irányíthatjuk az eseményeket.
- Én fogom Qket irányítani az önök segítségével. Nem önök teszik ezt
helyettem vagy az elnök helyett.
- Rosszul választottam meg a szavaimat, Jay - mondta Byer, igyekezve
enyhíteni szembenállásán. - Természetesen ön az elnök ügyvédje. Ezt tiszteletben
tartjuk.
- Ennek ellenére nélkülem és az elnök nélkül döntöttek úgy, hogy ide kell
jönnie?
- Nos, Jay, úgy tqnik, ezt a döntést ön már az érkezésünk elQtt meghozta.
Mi csak annyit tanácsolunk, hogy tartson ki e döntés mellett.
Jay felemelkedett az asztaltól. - Bocsássanak meg egy percre, uraim. - A
szoba egyik távoli sarkába ment, elQhúzta a papírdarabot az EuroAir
pilótafülkéjének számával, és felhívta a mobiltelefonján.
Jó néhány percbe beletelt, mire az elnök a pilótafülkébe ért, miközben Jay
a hátán érezte a tárgyalóasztal felQl érkezQ megvetQ pillantásokat, mint
láthatatlan infravörös sugarakat.
Végre megszólalt Harris, és Jay gyorsan elQadta az eseményeket.
- Jól van, Jay - mondta az elnök. - Adja át a telefont Joe Byernek, kérem.
Aztán még beszélünk.
- Igen, uram. - Jay visszament a terembe, továbbította Harris kérését,
majd átadta a mobiltelefont a külügyminiszternek, aki ezután egy kerek mondatot
is alig tudott végigmondani.
- Jó napot, elnö... Igen, én... De mi... Cavanaugh elnök nagyon aggódik...
Igen, tudom... igen, uram, ezzel teljesen tisztában vagyok. - Byer arca már
rákvörös volt, mikor áttette a telefont a másik füléhez és bólintott. - Elnök
úr, ön a külügyminiszterrel beszél... Igen, uram. Értem. Igen.
Byer dühödt pillantást vetett egyik segédjére, majd az asztalhoz fordult.
- Igen, uram. Úgy lesz. - Visszaadta a telefont Jaynek.
- Jay? Maga az? - kérdezte Harris.
- Igen, uram.
- Más nem hallja, amit mondok?
- Nem, uram.
- Helyes. Most alaposan leszidtam Byert. Meg van Qrülve, ráadásul zavarban
is van, úgyhogy bánjon vele úgy, mint a túlhevült nitroglicerinnel. Ne
[ Pobierz całość w formacie PDF ]